9.

Hajsza, harc és beletörődés

Erdogan mikor látta hogy kezd kisebb lenni a távolság közte és az őrök közt az öröm feltört benne.

Ahogy csökkent a távolság köztük tudta nem fogja életben hagyni az őröket, megöli őket, akár a veszet kutyákat.

Mert amit tettek megbocsáthatatlan bűn volt.

Mikor mögéjük ért előkapta szablyáját és levágta az egyik őrt, aki fej nélkül esett le a lóról, a másik látta ezt és szembe fordult a herceggel majd megszólalt:

-Én csak parancsot teljesítek uram.

-Tudom ha ellenkezés nélkül átadod a lányt meghagyom az életed ha nem megöllek.

-Nem tehetem Binnur szultán kérését nem szeghetem meg.

-Akkor most véged van. – és levágta őt is.

Anita bekötött szájjal és összekötözött kezekkel hasra volt fektetve a nyeregben. Erdogan leszállt a lóról és odament hozzá, eloldozta majd a karjaiba kapta. Leszedte a szájáról a kötést és magához ölelte:

-Anita.

-Erdogan végre. Kérlek, ne engedj el soha többé.

-Nem foglak esküszöm az életemre. – de ekkor a messzeségben egy csapat lovas tűnt fel, Erdogan tudta ezek Binnur emberei, felültette a lányt a nyeregbe és miután mögé ült vágtába tette lovát.

Északnak indultak Nemen városa felé ahol megszállhatnak és pihenhetnek egy kicsit.

Ám a lovasok észrevették ezt és ők is arra indultak Erdogan rájött, hogy meg kell küzdenie velük, ha épségben akarja megélni a holnap reggelt.

Anita-ra nézett, aki még mindig reszketett:

-Jól figyelj rám Anita most próbálj meg szembe ülni velem és fogjál át olyan erősen amennyire, csak tudsz.

-Félek.

-Ne félj, nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem. – és megcsókolta a lányt majd a lovasok felé indult.

Akiknek élén maga Binnur szultán lovagolt, látta öccsét, ahogy feléjük jön. Megállította embereit, majd egyedül folytatja útját, mikor odaért Erdogan-hoz megkérdezte:

-Hát képes lennél érte meghalni?

-Igen meg halnék érte, mert szeretem, nagyon is.

-Aha értem de ugye tudod, ha őt akarod elvenni, le kell, mondanod hercegi rangodról.

-Azt is megteszem de, rajta kívül senki más nem kell. – Binnur öccse mellé irányította lovát, majd folytatta:

-Erre is képes lennél?

-Igen. – és átölelte a lányt, aki könnyezve bújt hozzá. Binnur belátta, itt már nem tehet semmit. Az öccse reménytelenül beleszeretett ebbe a lányba kinek nincs semmilye.

Együtt lovagoltak vissza a lovasokhoz, akik kíváncsian néztek rájuk, köztük volt Aman is, aki mikor megtudta mi történt egyből bátyával tartott.

Csatalakozott bátyához és öccséhez, aki megszólalt:

-Aman mond te, elfogadod a döntésemet.

-Milyen döntésedet Erdogan.

-Ezt a lányt akarja elvenni Eleonóra helyett, szégyen a családunkra nézve.

-Binnur kérlek, nem mondj ilyet. Kezdte Aman - Megértem az öcsénket hisz te is tudod hogy Eleonora-nak milyen a híre. – erre Erdogan eléjük vezette a lovat és megkérdezte.

-Szóval ti is tudjátok?

-Hah ki ne tudná, te akkor nem voltál itt, épp vidéken tartózkodtál ennek 1 hónapja lebukott. – kezdte Aman – Meglátták amint a palota egyik fiatal lovászával, hempereg a szobájában. Az apja kegyetlenül megbüntette és megtagadott tőle mindent.

-És apánk ezt nem akarta elhinni. – kezdte Erdogan. – Mikor elmondtam neki, mit láttam lehordott, hogy hazudok és hogy csak kitaláltam az egészet.

-Nem találtad ki öcsém igaz. – erősítette meg Aman az öccse történetét.

-Akkor tényleg jönnek hozzánk holnap?

-De hogy jönnek csak kitaláltam, hogy mit lépsz rá. – kezdte Binnur még mindig idegesen. – De még mindig nem örülök neki, hogy a magyar lányt akarod elvenni. Se, rangja se vagyona semmi.

-Tudom de, nekem akkor is ő kell. – és a lányra nézett, aki az óta, elaludt rajta. Erdogan egyik kezével átfogta a lány testét, míg a másikkal a kantárt fogta.

Mikor visszaértek a palotához Erdogan a karjaiban vitte fel Anita-t a lakrészébe és lefektette a hatalmas ágyra.

Pár percig elnézte, ahogy alszik majd csendesen kiment.